A(z) Jankó név eredete: héber ( bibliai ) - magyar.
A(z) Jankó név jelentése: Jahve megkegyelmezett (A János önállósult becézője ).
A Jankó magyar férfinév, amely a János név önállósult becéző formájaként vált önálló névvé. Hangzása közvetlen, barátságos és könnyen megjegyezhető; a magyar nyelvben a -kó végződés több keresztnév kedveskedő, bizalmas alakjában is előfordul. A név ma is őrzi ezt a közvetlen, családias hangulatot, miközben önálló névként is felismerhető.
Eredete és jelentése
A Jankó eredete kettős háttérhez kapcsolódik: héber, bibliai eredetű névelem közvetítésével került a magyar névhasználatba. Jelentése: „Jahve megkegyelmezett”. Ez a jelentés a János név hagyományos értelméhez kapcsolódik, a Jankó pedig ennek magyar nyelvi, becézőből önállósult alakja. A név története így egyszerre utal egy régi bibliai névhagyományra és a magyar névalakító szokásokra.
Névalak és használat
A Jankó alak rövid, ritmikus és jól ejthető. A név végén álló ó hang játékosabb, oldottabb hangulatot kölcsönöz neki, ezért a név érzete eltér a formálisabb Jánosétól, mégis világosan összekapcsolódik vele. A becéző alak önállósulása jól mutatja, hogy a mindennapi megszólítások idővel saját névként is rögzülhetnek. A Jankó ezért egyszerre hagyományos kapcsolódású és jellegzetesen magyaros hangzású név.
Becézési formák
A Jankóhoz több rövidebb és játékosabb becézés kapcsolódik. Használható a Jancsi és a Jan forma, amelyek a János név köréhez is közel állnak. A név belső hangalakjára épülő Ankó, Anku és Ankusz közvetlenebb, családiasabb megszólítások lehetnek. Ezek közül a választás általában a családi és baráti kör szokásaitól függ: a rövidebb alakok könnyedebbek, az Ankuszhoz hasonló formák pedig kifejezetten kedveskedő hangulatúak. A különböző változatok megőrzik a Jankó felismerhető hangzását, miközben személyesebb megszólítást tesznek lehetővé.