A(z) Asztor név jelentése: sólyom, villámisten (Az Astor név magyarosítása).
Az Asztor név háttere
Az Asztor férfinévként ismert, és a megadott névadatok szerint izlandi eredetű. A név az Astor magyarosított alakjaként jelenik meg, ezért hangzásában és írásképében is egy magyar nyelvi környezethez igazított formát képvisel. Rövid, jól tagolható név, amelynek kezdő „Aszt-” hangkapcsolata karakteres, a szóvégi „-or” pedig határozott lezárást ad neki.
Az Asztorhoz társított jelentések: „sólyom” és „villámisten”. Ezek eltérő képzettársításokat hordoznak. A sólyom a név értelmezésében a gyorsaság, az éberség és a magasba emelkedés képét idézheti, míg a villámisten megnevezés erőteljesebb, mitikus hangulatot kölcsönöz az alaknak. A két jelentés együtt különleges névképet alkot, de a névhez kapcsolódó személyiségjegyeket nem lehet ezekből biztosan levezetni.
Nyelvi forma és használat
Az Asztor magyarosított névalakként érdekes példája annak, amikor egy idegen nyelvi hátterű név a magyar írásmódhoz és kiejtéshez közelebb álló formában válik használhatóvá. Az Astor és az Asztor alak közötti különbség elsősorban a magyaros írásképen figyelhető meg. Az Asztor emiatt egyszerre kelthet nemzetközi és magyar nyelvi benyomást: alapja idegen névforma, megjelenése azonban a magyar helyesírási környezethez igazodik.
A név rövidsége miatt könnyen megjegyezhető, ugyanakkor nem tartozik a mindennapokban gyakran hallható, hagyományos keresztnevek közé. Inkább ritkább, markáns választás lehet azok számára, akik szokatlanabb hangzású, mégis egyszerűen kimondható nevet keresnek. A használat során az Asztor teljes alakja önállóan is jól működik, ezért a becézett formák elsősorban családi vagy közvetlen, bizalmas megszólításként jelenhetnek meg.
Becézett alakjai
A megadott becenevek között szerepel az Aszti, az Asztika és a Tori. Az Aszti a név elejét őrzi meg rövidített, közvetlen formában, az Asztika pedig játékosabb, kedveskedőbb hangulatú változat. A Tori távolabb áll az eredeti név hangalakjától, ezért inkább egyéni családi becenévként vagy közeli közösségben kialakult megszólításként használható. Hogy ezek közül melyik válik természetessé, azt mindig a családi és baráti nyelvhasználat alakítja.